A GALAXIS Útikalauz érdekes dolgokat közöl a törülközőkről. A törülköző, írja az Útikalauz, a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Laglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón, takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk, megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában, fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha ő nem lát téged, te se látod őt – annyi esze van, mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó), veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen bele törölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá.

Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag stoppos észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül "elvesztett". A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.

::rendszerszemlélet::

Úgy tűnik baj van a rendszerhez való viszonyulásommal. Ez az érettségi kapcsán derült ki újfent.
Ahogy az összes létező médiumban olvashattuk, láhattuk, hallhattuk, az érettségi tételeket úgy őrizték, mint az aranyat. fegyveres őr, páncélszekrény, minden ami kell. Az érettségi feladatokat bizottság nyitotta ki, jegyzőkönyveztek mindent. A diákok és tanárok egyaránt szigorú ellenőrzésnek voltak kitéve, senki sem vihetett be egy tollon és a megszerzett tudásán kívül semmit se a terembe. A feladatlapokat a diák előtt kellett borítékba zárni, akik a látottakat aláírásukkal bizonyították. Ezek után le kellett adni őket az igazgatóságon, ahol páncélszekrényben őrizték a javításig. És most jön a poén: a javítást minden tanár otthon végzi. Felteszem az emeltszintűt sem a minisztériumban javítják. Röhej!
Persze bizalom és erkölcs is van a világon. Persze van. De a mondás szerint mndenkinek megvan az ára. És javítsatok ki, de egy mondjuk milliós vesztegetés olcsóbb, mint mondjuk az orvosi egyetem féléves egymilliós tandíja 5 éven keresztül...

::múlt és jelen::

Mi tagadás régen nem írtam, pedig lett volna mit, hiszen túlvagyok életem első érettségijén, amin nem írtam, hanem felügyeltem. Röviden összefoglalva: dögunalom. Érthető, hogy a tanárember érettségin figyeljen a gyermekre, mely bőszen vési a sorokat, de végigülni egy ilyne órát kész spanyol inkvizíció. "Hozztok a puha párnákat!"
Öregszem. Ez nem nyilvánvaló, de nem csak abból hogy lassan több fehér hajszálam lesz mint barna, hanem abból is, hogy egyre-másra jutnak eszembe a "Bezzeg az én időmben!" kezdetű mondatok. Ez azért kiábrándító, mert gyermekkoromban ezt a részt utáltam a legjobban, hiszen mindenki ezt szajkózta. Mindegy. Egyszóval ez a mostani érettségi azért nevettséges. Feladatlap, szabadon választott feladatok, szövegértés... Komolyan, mint az általános alsó tagozata. az angol állítólag húzós volt, de a többin a legtöbb diák csak röhögött. Persze így is lesznek szép számmal akik megbuknak. Ezen megint el lehet gondolkodni, de más lapra tartozik.
Aztán persze megint összeomlott bátyuskám gépe. Az a gép egy rémálom! Mindig a pénzügyi zárások előtt hal meg, és utánna mindig van vele 6 órás munkám. Mindegy, összejött a mutatvány, de nem volt egyszerű.
Most a pénteki info érettségin töröm a fejem. Ez előkészületek nagyon professzionálisak, de a feladatok, ha csak nem változtattak rajtuk, akkor úgy 6. osztályos szinten megrekedtek :) OM rulz!

Ez a bejegyzés két napja készült, azóta megjártam Tatát és a kampaduli rendházakat is, de úgy gondolom, hogy tanulságos kis történet...
Nem vagyok egy ijedős ember. Ha számítógépekről van szó, akkor páne nem, legföljebb f4 barátom idegeire megyek a telefonjaimmal, de megoldom a problémát. Ha azonban a Bátyám hív, hogy rendbe kellene tenni a számítógépét, furcsa bizsergő érzést érzek a tarkómon és a jobb szemem elkezd furcsán rángani. Ha odamegyek, mindig furcsa dolgok történnek. Van, hogy szimplán csak nem indul be a gép, de volt rá példa, hogy a vinyó adta be a kulcsot, igaz csak addig, amíg nem vettek helyette egy újat. Azóta is működik, köszöni jól van.
Van egy elméletem, mely szerint ez a gép egy dimenziókapun keresztül jutott a világunkba és lokális alkonyzónát hoz létre maga körül. Elképesztő. Volt rá példa, hogy Szombathelyig utaztattam az egészet Budapestről, mivel egy álló napi kemény munkával nem bírtam indulásra bírni. F4 persze 1 óra alatt működő gépet varázsolt belőle és nem értette igazán az egész herce-hurcát. Felkaptam, visszavittem. Na? Kitaláljátok? Igen, amit felértem vele ugyanúgy nem lehtett bekapcsolni, mint azelőtt. Még szerencse, hogy 1 óra múlva meggondolta magát. Van egy mondás: "Ne antopomorfizáljuk a számítógépeket! Nem szeretik.". Ez tutti élvezi és röhög rajtam.

Az előző sor óta eltelt 5 kávé és úgy kb. 6 óra. Most reggel 3:56 van az óra szerint. Már 57. Igen még mindig országunk fővárosában leledzem és igen, még mindig ugyanazzal a géppel szenvedek. Volt 3 újratelepítés, egy vinyócsere, de hogy mitől látszik megjavulni, mert ugye ez koránt sem biztos, arról fogalmam sincs. Van valami köze a BIOS-hoz, meg a bootoláshoz, de hogy mi, azt nem tudom. Minden esetre amióta csak a vinyóról bootolhat, azóta működik. Olyan, mintha a bootolás közben az egyik perifériáról nem tudna átváltani a másikra. Hogy erre hogyan jöttem rá?! Passz! Most pedig mindenkit megkérek, hogy imádkozzon, hogy ma ne menjek fának, amikor Tatára megyek kocsival. :S